Friss, ropogós hírek az angolszász médiából

HOT OFF THE PRESS

HOT OFF THE PRESS

A svéd nemeslelkűség halála

2016. február 12. - de murányi

A migránsválság tavaly nyári kezdetén hetente ezerötszáz menekült érkezett Svédországba. Augusztusban heti háromezren. Szeptemberben minden héten hatezren. Októberben már tízezren lépték át a határt hétfőtől vasárnapig. Svédország - persze a lakosságszámhoz viszonyítva - dupla annyi menekültet fogadott be, mint Németország. A svéd állam azonban visszakozni kényszerült, a feltétel nélküli befogadás doktrínáját felülírta az élet. Erről ír James Traub a Foreign Policy-n megjelent cikkében.

A svédek mindig is büszkék voltak az idegenekkel szemben tanúsított nagylelkűségükre. A második világháborúban befogadták a nácik elől menekülő norvégokat, észteket, baltiakat és dániai zsidókat, a későbbi évtizedekben pedig a sah által üldözött irániakat, a Pinochet-től rettegő chileieket, majd kurdokat és szomálikat.

Svédek szolidarítanak a menekültekkel 2015 szeptemberében Stockholmban (Jonathan Nackstrand/AFP/Getty Images)

A legnagyobb muszlim bevándorlóhullámot azonban a bosnyákok jelentették a délszláv háborúk során. A kilencvenes évek közepén több mint 100 ezer ex-jugoszláv érkezett az országba, túlnyomórészt bosnyákok. A társadalmi ellenállás nagy volt velük szemben, a svédek a délszláv polgárháború exportálástól tartottak, neonácik tartottak felvonulásokat az általuk lakott környékeken. Húsz évvel később bosnyák  a miniszter a kormányban,  az orvos a kórházban.

Ez a siker táplálta az újonnan érkező muszlimok övezte optimizmust. Mindössze arról a nüansznyi különbségről feledkeztek el a svédek, hogy a bosnyákok iskolázottsági szintje jóval magasabb volt, mint az afgánoké és az általuk gyakorolt iszlám is jóval mérsékeltebb.

Asiktskorridor
A svéd kifejezés a vélemények folyosóját jelenti. A gondolatok, a szavak ezen a folyosón haladhatnak, letérni erről nem helyes. Diana Janse, a Mérsékelt Párt külpolitikai tanácsadója szerint véleményterror uralkodik Svédországban. Az afgán menekültek integrációjában nem hinni - 20 évvel azután, hogy sikeresen építették be a bosnyákokat a svéd társadalomba - szimpla rasszizmusnak számított.

Menekültek regisztrálnak a stockholmi nagymecsetben 2015 októberében (Jonathan Nackstrand/AFP/Getty Images)

Szírek, irakiak, eritreaiak, afgánok

A szírek szinte automatikusan menekültstátuszt kaptak, az irakiak és az afgánok nagy részével együtt. A gazdasági bevándorlókat azonban elutasítják: az Albániából és Koszovóból érkezők kérelmét elutasítják. Az elutasított menedékkérők deportálásával azonban csak a legutóbbi időkben kezdtek el foglalkozni, többségük kikerülve a hatóságok látóköréből, továbbra is az országban maradt. Mindezidáig a kérelmek elbírálása sokkal liberálisabb volt, mint más európai államokban. Svédországban menekültek lehettek eritreai állampolgárok is, pedig az országban nincs polgárháború, leszámítva azt, hogy diktatúra tombol. Befogadásuk alapja az, hogy a kényszersorozás elől menekülnek, visszatérésük esetén pedig letartóztatnák őket. Az eritreai kormány ezt úgy használja ki, hogy külföldön a nagykövetségek levadásszák az eritreaiakat és bizonyos mértékű "adó" befizetésére kényszerítik őket. Ez a hazautalás egy sajátosan értelmezett formája.


 

Az afgánok az elmúlt félévben nagymértékben duzzasztják a bevándorlók lassan hömpölygő folyamát. Svédországba többen érkeznek, mint az irakiak. Afganisztánról jól tudjuk, milyen szar hely, így a 32 milliós népesség minden egyes tagja jól meg tudná indokolni, hogy miért kapjon menekültstátuszt. Érdekes, hogy Svédországba főként olyan kísérő nélküli kiskorúak érkeznek, akik már Iránban születtek hontalanként, miután a szüleik az Afganisztánnal szomszédos országba menekültek. Mivel a svéd rendszerben mindenki automatikusan menekült lesz, aki kísérő nélkül érkezik és 18 év alatti, mindegyikük kiskorúnak vallja magát. Ezt megtehetik, mivel papírjaik nincsenek, egy huszonéves egyszerűen csak letagad pár évet. Svédországban tehát bemondásra vagy kiskorú, míg Dániában orvosi vizsgálatokkal állapítják meg a kérelmezők életkorát, egész pontosan csontsűrűségméréssel. A svéd orvosok arra hivatkozva, hogy a módszer pontatlan és a magánszféra komoly megsértésének számít, elutasították ezt a gyakorlatot.

Magyarország az anti-Svédország
A szerző felidézi, hogy a malmöi vöröskeresztes bázison milyen meglepően menekültellenes hangulat uralkodott. Többen hangot adtak annak a véleményüknek, nem tudják elképzelni számos migránsról, hogy a liberális svéd társadalom tagjai legyenek. Egy határőrrel történt beszélgetésre is utal, aki elmondta: az anyja majdnem éhen halt a kórházban, miközben a menedékkérők ingyen kapnak ételt és egészségügyi ellátást. A határőr szerint a kormánynak először a saját állampolgárairól kell gondoskodnia, ha pedig marad még erőforrás, utána lehet a többiekkel foglalkozni. Traubot ez a vélemény Magyarországra emlékezteti, nálunk hallotta ezt számtalanszor. Hazánkat anti-Svédországnak nevezi, utalva arra, hogy a migránsokkal kapcsolatos hozzáállás spektrumán Magyarország és Svédország a két végpont.

Tűzoltó a munkedali menekültszállás romjainál 2015 októberében (Adam Ihse/AFP/Getty Images)

Megfordul a közhangulat
Novemberben már a megkérdezettek 49%-a szerint túl sok menekültet fogadott be Svédország, míg az optimista szeptemberben még csak 29 százaléknyian gondolták így. A közhangulat lassan fordult, októberben már öt alkalommal gyújtogattak a menekültek elhelyezésére kiszemelt ingatlanoknál. Paula Bieler, a bevándorlásellenes Svéd Demokraták képviselője - szerző azon állítására, mely szerint a svédek nagy része üdvözli a menekültek jelenlétét - úgy fogalmazott, hogy valóban, mindaddig, amíg nem találkoznak velük. Bieler szerint csak a Stockholm központjában élő újságírók és vezető politikusok gerjesztik a pro-menekült hangulatot. Az értelmiség a svéd sokszínűség garanciáját látja az újonnan érkezettekben, míg az átlagember már prózaibb módon viszonyul a kérdéshez.


A Svéd Demokraták Leszboszon
A társadalmi elégedetlenség már augusztusban a népszerűségi lista élére repítette a Svéd Demokratákat, ugyanakkor halálra rémisztve ezzel a szociáldemokratákat és a mérsékelteket, akik mindent megtesznek azért, hogy elszigetljék a radikális jobboldali pártot. A Svéd Demokraták az elmúlt években sokat tettek azért, hogy levetkőzzék magukról a fasiszta bélyeget, Paula Bieler képviselő lengyel zsidó származású és teljesen elutasította pártjának a francia Nemzeti Fronttal való összehasonlítását. Novemberben a párt tagjai Leszboszra utaztak (rengeteg migráns érkezik erre a görög szigetre Törökországból) és szórólapokat osztogattak, amelyen tájékoztatták a menedékkérőket, hogy a svéd jog nem engedélyezi a kényszerházasságot és a többnejűséget, valamint, hogy a menekülteket maximum sátrakban helyezik el, majd pedig deportálják őket. Ez utóbbira pedig lehet, hogy valóban lehet, hogy sor kerül.

A svéd identitás alkonya?
A terrorizmus témája érdekes módon ritkán kerül említésre a migránsokkal kapcsolatban Svédországban. Néhány nappal a párizsi terrortámadás után is csak kevesen hozták fel ezt az érvet, a fókusz azon volt, tudják-e vajon integrálni ezt a  150 ezer főnyi teljesen kultúraidegen tömeget? A Svéd Demokraták sokszínűség politikáját kritizálják elsősorban: nemsokára az ezeréves svéd kultúra már csak egy lesz a különböző svédországi identitások között?

Ez a megválaszolatlan kérdés lassan, de biztosan átalakítja a politikai térképet. Nem beszélve arról, hogy míg húsz éve csak 4 olyan városnegyed volt az országban, ahol a lakók túlnyomó része nem dolgozott és nem jutott megfelelő szintű oktatáshoz, addig ma 186. Ez a szám pedig sok svédet aggaszt.

A segélyek 60%-át bevándorlók kapják
A felnőtt svéd népesség 82%-a dolgozik, míg a nem-nyugati országokból származó bevándorlóknak csak 52%-a. A svédek mindössze egyötöde nem fejezi be a a középiskolát, míg a bevándorlóknak a harmada. Az állam szociális kiadásai meredeken emelkednek, ezeknek 60%-át pedig a bevándorlóknak utalják. Ezen a helyzeten az utóbbi hónapok történései csak rontanak, mivel szemben a közkeletű vélekedéssel, miszerint a szírek többsége az iskolázott középosztályból kerül ki, a svéd hatóságok szerint a most érkező bevándorlók felének nincsen középiskolai végzettsége és egyharmaduk csak az általános iskolát vette sikerrel. Az afgán kiskorúak esetében ezek az arányok pedig még ennél is rosszabbak.

Integráció? No problem
Azt a  tengerentúlon széles körben elfogadott vélekedést, mely szerint az értékek fontosak az egyén életében és a kultúrával kerülnek átadásra, valamint, hogy ezt a folyamatot a társadalmi intézmények csak kismértékben tudják befolyásolni, Svédországban a rasszizmus egyik megnyilvánulási formájának tartják. Aron Etzler, a Balpárt politikusa úgy fogalmazott, hogy a gyenge integrációs teljesítmény nincs az emberek DNS-ébe kódolva. Ő abban hisz, hogy az emberek és a kultúrák változnak, a társadalom pedig azért van, hogy ehhez biztosítsa a feltételeket. A svéd szociáldemokrata modellbe vetett hit sziklaszilárd aziránt, hogy ezúttal is sikerül a nagyszámú bevándorlótömeg csont nélküli integrálása. A bevándorláspártiak fő érve, hogy a ma problémája a jövő lehetősége. Arra a kérdésre, hogy a fejlett svéd munkaerőpiac hogyan tud ennyi képzetlen munkást felszívni, sokan az elöregedő népesség következtében létrejövő ápolói állásokat jelölték meg válaszként.

A költségvetésnek is teher
Svédország költségvetésének 7%-át költi a migránsok befogadására, a valós szám azonban ennél jóval nagyobb, mivel a már befogadottak képzése és oktatása ebben nincs benne. Ez az összeg a 2015-ös duplája, a kiadásnövekedést a kormány a fejlesztési segélyek megvágásával próbálja pótolni. Egyharmadával csökkentették a rászoruló országoknak nyújtott támogatást, ezek főként azok az államok, ahonnan a menekültek érkeznek.

Barát a barát ellen
A menekültkérdés megosztotta a svéd társadalmat, talán úgy, ahogy eddig még semmilyen közéleti téma. A Svenska Dagbladet napilap újságírója, Ivar Arpi szerint barátságok bomlottak fel, családtagok fordultak egymás ellen. Nagyon nehéz megtalálni a középutat a "segítenünk kell" és a "nem tudunk segíteni" között.

A mérsékelt politikus Diane Janse azok egyike, aki mégis megpróbál a kettő között egyensúlyozni. Nem mondja azt, hogy az ország öngyilkosságra készül, de aggódik amiatt, hogy a 450 napnyi szülői szabadság azoknak a menekült anyáknak is jár, akik 7 évesnél fiatalabb gyermekükkel érkeznek Svédországba. Így a migránsok előtt ott a lehetőség, hogy akár évekig is az államtól kapott segélyen éljenek. A Mérsékelt Párt meg akarja szüntetni ezt a gyakorlatot, de nem csak azért, mert fenntarthatatlan. Ugyan, ki akarna Norvégiába menni, ha Svédországban ilyen lehetőségek vannak munka nélkül?

A menekültkánaán vége
Novemberben a svéd kormánynak szembesülnie kellett a kegyetlen valósággal és olyan lépésekre kényszerült, amelyek részben megszüntetik a menekültkánaánt. Stefan Lofven bejelentette, hogy a migránsok többé nem kapnak végleges menedékjogot, ezáltal elesnek attól a masszív szociális juttatáscsomagtól, ami ezzel járt (ezen a sajtótájékoztatón sírta el magát a zöldpárti miniszterelnök-helyettes). A pozitív elbírálásban részesülők átmeneti, három éves tartózkodási engedélyt kapnak, a megújítás lehetőségével. Továbbra is lehetőségük van a családegyesítésre, de a folyamat során Svédországba hozott családtagok után már nem jár semmilyen juttatás.

Aztán decemberben, a svéd kormány végül bedobta a törölközőt. Ettől kezdve senki sem léphet be megfelelő papírok nélkül az országba. Ez a gyakorlat sérti a schengeni rendszer elvét, de később Ausztria is így döntött. A menekültválság, ha csak átmenetileg is, de kivégezte az EU egyik alappillérét, a személyek szabad áramlását. Mivel a migránsoknak alapesetben sem EU-s útlevelük, sem schengeni vízumuk nincs, a határon átkelők száma drasztikusan lecsökkent. Svédország most főként olyan migránsokat fogad, akik egyenesen Törökországból, Jordániából vagy Libanonból érkeznek és a menekülttáborokban már átestek az ENSZ Menekültügyi Hivatalának ellenőrzésén. 160 ezer ember befogadása után Svédország kifogyott a pénzből, a szálláshelyből és a türelemből. Januárban bejelentette a kormány, hogy 80 ezer migránsra vár kitoloncolás.

A szerző szerint Svédországot magára hagyta a többi európai állam. A többiek részvállalásával nem omlott volna össze a svéd menekültügyi ellátórendszer, és a svéd nemeslelkűség nem halt volna bele fenntarthatatlan idealizmusába.

 

 Innen:

Foreign Policy
Swedish Migration Agency

Fogadj örökbe egy óriásnyulat!

Atlasz, a skót óriásnyúl új otthont keres, mivel eddigi gazdái nem bírták tovább a fenntartását. A 120 centisre is megnövő fenevad évente 52 bála szénát, 700 almát és 2000 répát tud majd bezabálni.

Ő Atlasz.

A hét hónapos óriásnyulat egy állatjóléttel foglalkozó skót szervezetnek passzolták le az eddigi tulajok, ők pedig most kétségbeesetten keresik Atlasz új, szerető otthonát. Minimum akkora ketrec kell neki, mint egy kutyakennel, de át is adnám a szót az őt jelenleg elszállásoló állatmenhely vezetőjének:

"Atlasz már most akkora, mint egy westie (west highland white terrier - a szerk.), de még nőhet azért. Ő egy nagyon barátságos nyuszi, aki szereti, ha a figyelem középpontjában van és azt, ha megölelik. Atlasz egy kíváncsi fiú, és mindenkit megnevettet huncutságaival."

Atlasz egyelőre még eltörpül Darius mellett, aki a világ legnagyobb nyula, (legalábbis egy 2015-ös, a közösségi médiát felrobbantó hír szerint) bár lehet, hogy azóta már megfosztotta címétől fia, Jeff.

Ő Jeff.

Darius 22 kg volt a legutóbbi mérlegeléskor, ami azt jelenti, hogy kiskeráron kb. 50 rugót ér. A húsa. Ezzel szemben a gazdája évi két millát költ az etetésére.

Ő Darius.

A legtöbb óriásnyúl a belga (flamand) óriástól származik, melyet 1825-ben tenyésztettek ki a belgiumi Gentben. A végére pedig egy videó Atlaszról, nehogy elfeledjük, kiről is szól ez a poszt:

 

Innen:

Guardian

Telegraph
BirminghamMail

Metro

Rozmár

Házinyúltartás

Vegyél vadászgépet az albán légierőtől

Február 22-én igazi hidegháborús relikviákhoz juthatsz potom áron. Az albán védelmi minisztérium 40, a Szovjetunióban és Kínában gyártott harci repülőgépet árverez el a hónap végén. Néhány ezer euróért már be is húzhatsz egy röpképtelen MiG-21-est.

Ez vár ránk a tiranai nemzetközi reptértől 500 méterre (balkaninsight.com)

Az aukcióra a tiranai reptér melletti hadigéptemetőben kerül majd sor, a 36 repülőt és 4 helikoptert 1950 és 1977 között gyártották. A hadügyminisztérium közel félmillió eurós bevételre számít, az érdeklődő múzeumok és magánszemélyek 8 és 13 ezer euró közötti összegért juthatnak ipari fémhulladékhoz.

De nézzük, milyen a felhozatal. Szert tehetsz ilyenre:

Jak-18 (targeta.co.uk)

Rápróbálhatsz erre: 

MiG-15 (richard-seaman.com)

Vagy erre a klasszikusra:

MiG-21 (telegraph.co.uk)

Ha egyik sem nyerte el a tetszésedet, ezekből lehet még válogatni: Uti-MiG, MiG-27, Uti-MiG 17, MiG-19 és Mil Mi-4 helikopterek.

Albánia korábban már hat alkalommal próbált meg túladni kiöregedett vadászgépein, természetesen sikertelenül.

2004-ben kivonták a forgalomból az összes régi szovjet- és kínai gyártmányú MiG-et, ebben az évben zuhant le ugyanis Jani Tarifa egy MiG-19-essel. 1955 óta Jani volt a 35. pilóta, aki keleti gyártmányú vadászgéppel szenvedett halálos balesetet Albániában.

A gépek eladása után befolyt összeget az albán hadsereg - NATO-szövetségesünk - modern fegyverzet vásárlására kívánja fordítani. Jobb is, ha összekapják magukat a hadikiadások terén, mert jelenleg a NATO költségvetésének mindössze 0,08%-át állják, ezzel a a második legkisebb befizetők Izland után.

 

 

Innét:
BalkanInsight
NATO

Az Uber új ruhája

A közösségi taxiszolgáltató markánsan átalakította arculatát az este folyamán. A legutóbbi frissítés után az alkalmazásba belépve immár nem a jól megszokott elegáns, ámde hideg színekkel találkozunk. Másfél évnyi munkát tettek a projektbe, vajon megérte?

uber.jpg

Az utas alkalmazás ikonja (bal) és a sofőröké (jobb) // Wired

Travis Kalanick CEO szerint többről van szó, mint egyszerű vállalati arculatváltásról. A régi logó már nem tükrözte a cég jelenlegi üzletpolitikáját, mivel 2010-ben az Uber azért jött létre, hogy haversrácok fenszizhessenek fekete prémiumlimuzinokkal. Azóta, lássuk be, a szolgáltatás sokkal plebejusabb jelleget öltött. Shalin Amin design igazgató már 2012 óta lobbizott a logó lecseréléséért, mivel egyebek mellett nem tetszett neki, hogy a betűk közötti távolságot túl nagyra hagyták. Most nekiestek a betűtípusnak, kicsit összébb húzták, vastagították a szárakat és megszabadultak az U betű bal oldalán található görbülettől.
uber1.png

Az új logó // uber.com

Az Ubernél úgy érezték, ideje hozzányúlni a színekhez is. Az eddigi fekete, fehér és kék ugyan elegáns volt, de fémes, hideg és rugalmatlan benyomást keltett. Ez a gyakorlati alkalmazást sem segítette elő, gondoljunk csak ezen színeknek egy színes-szagos Valentin-napi kampányanyagba történő integrálására.

A rebranding során 65 helyi és 5 globális színpalettát és mintázatot vezettek be, szimbolizálva a szolgáltatás által lefedett piacok sokféleségét. Nigériában például készpénzzel is fizethetsz, míg Kolumbiában biciklis UberAngelt is rendelhetsz, ha éppen egy kicsit részeg lettél, ő pedig hazavezeti a kocsidat és persze téged. Ezekkel a színekkel és mintákkal az alkalmazáson belül találkozhatunk, míg a betöltésre várunk. Az arculatváltást bejelentő sajtóközlemény szerint a nemzeti változatok kialakításánál figyelembe vették az adott piacra jellemző építészeti motívumokat és textúrákat is. Azért ennyi országban mindezt letolni nem lehetett kis munka.

A mexikói színpaletta // uber.com

Egy dolog azért nem hagy nyugodni. 68 országban van jelen az Uber, de mindössze 65 változatot készítettek. Tehát három nem kapott. Lehet, hogy mi vagyunk az egyik és megkaptuk a románokét?

Innen:

 

Ezek a Föld legnépszerűbb sörei

Külföldön vagy és nem tudod, mit kell kérned a pultnál, hogy ne lógj ki a helyiek közül? A Vinepair összeszedte, melyik országban mit gurítanak a legszívesebben. Annyit elárulok, hogy nálunk a Borsodi nyert...:( Jó, eddig is tudtam, hogy az Alföldön se bor, se Soproni nincsen, de ez azért túlzás.

Ha büntetted már magad a tunéziai háromcsillagosban Celtia-val, nagy reményeket fűztél a csalódást keltő Jelenhez Belgrádban vagy éppen nem értetted a Bud Lightot övező indokolatlan hype-ot az Egyesült Államokban, akkor ez a térkép neked szól. Zimbabwében Mosi-t ivók, fel a kezekkel!

(Jobb klikk és Kép megjelenítése a jól látható verzióért)

beer-world-map-3000-full-web.jpg

A magyar sörpiac 90%-át egyébként három nagy multi tartja uralma alatt: a Dél-Afrikából induló, de londoni központtal működő SABMiller (Dreher, Kőbányai, Arany Ászok, Hofbrau, Kozel, Pilsner Urquell) a kanadai-amerikai Molson Coors (Borsodi, Staropramen, Stella Artois) és a holland Heineken International (Heineken, Soproni, Gösser, Steffl, Edelweiss).

A lenti ábrán a világ legnagyobb sörgyártóinak 2014-es termelését láthatjátok millió hektoliterben. Ehhez még némi adalék, hogy idén egyesülni fog a két legnagyobb szereplő, az AB InBev és az SABMiller. Ezzel kb. minden harmadik sört ők palackozzák majd a világon.


 

 

 

 

Innen:
Vinepair
The Barth Report
The Atlantic

Ez a világ legnagyobb vállalata, pedig még nem is hallottál róla

És az ember, aki mögötte áll

Január elején sokaknak ugrott fel a pulzusa a Wall Streeten és a londoni City-ben. Befektetési bankárok és jogászok ezrei kerültek orgazmusközeli állapotba, amikor Mohamed bin Szalmán, a szaúdi helyettes-koronaherceg kinevezése utáni első interjújában bejelentette: tőzsdére vihetik az ország energiavállalatát, a Saudi Aramco-t. 

Azt a Saudi Aramco-t, melynek szénhidrogénkészletei tízszer akkorák, mint az ExxonMobilé, amely a világ legnagyobb, tőzsdén jegyzett olajvállalata. Az arab gazdasági behemót értékét 10 billió dollárra lövik be, ez nemhogy forintban, de még gombócból is túl sok. Nem is írok ide egy hosszú számsort, legyen elég annyi, hogy fogod az Apple-t és az Google-t Alphabetet, összeadod értéküket és megszorzod tízzel. Az Aramco tulajdonában van a világ legnagyobb szárazföldi és tengeri olajmezője is, naponta 9,5 millió hordó olajat tolnak ki a csövön, ez a világtermelés egynyolcada. 

ghawar.jpg

Ghawar, a legnagyobb szárazföldi olajmező: ahol megbököd a földet, és feltör az olaj.

A szaúdi monarchia koronaékszerét 1933-ban alapították Californian-Arab Oil Company néven, ekkor még New York-i központtal. Az olajkincs lerablását 1950-ben kezdte visszafogni Abdulaziz király, innentől felezték a bevételt az amerikaikkal. Egészen a nyolcvanas évekig, amikor végleg kiebduralták őket az tulajdonosok közül. Persze, munkatársként maradhattak, jelenleg a cég 60 ezer alkalmazottjának 16%-a külföldi. Az amerikaiak távozásával kissé átalakult a pénzek áramlásának iránya: az Aramco bevételeiből finanszírozták az ingyenmindent és az uralkodócsalád is saját malacperselyévé tette a vállalatot. (Négy Boeing 747-es és négy egyéb nagygép üzemeltetését nem is lehetne máshogy magyarázni, nem is beszélve a stadionokról.)

dahran.jpg

Dhahrani utcakép, itt székel a vállalat központja.

Szaúd-Arábia azonban egy kissé megroggyant az elmúlt időszakban. Az alacsonyan tartott olajár (mely mögött az volt a mesterterv, hogy így végzik ki a palaolaj-termelést az Egyesült Államokban) és a hadsereg Jemenben történő garázdálkodása nem tesz jót az államháztartásnak. A költségvetésben támadt lyukakat a benzin árának emelésével, az 5%-os ÁFA bevezetésével, továbbá a cukros üdítők és a cigaretta behozatalát sújtó vámmal próbálják betömködni. Ebben a helyzetben lengette be az Aramco tőzsdére vitelét (mellyel mértéktelen mennyiségű pénzhez jutna a kormány) Mohamed bin Szalmán január elején az Economistnak adott interjújában.

riyadh.jpg

Rijád, Szaúd-Arábia fővárosa. Vajon a sertéshús áfája is 5% lesz?

Nem véletlenül ő tette meg ezt a lépést, az idén 31 éves helyettes-koronaherceget tartják az igazi politikai erőközpontnak az országban, pedig hivatalosan csak Szaúd-Arábia harmadik számú embere. A király, aki nem mellesleg az apja, demenciában szenved és állítólag naponta már csak néhány órát képes az ország ügyeire koncentrálni. Olyan kulcsterületek tartoznak az ifjú herceghez, mint a hadsereg és a gazdaság felügyelete, így az Aramco irányítása is. Az ő döntése volt a szíriai milíciák felfegyverzése, az Irán-barát lázadók bombázása Jemenben vagy az amerikai palaolaj elleni gazdasági hadművelet is.

mbs.jpg

Mohamed bin Szalmán

A kis Mohamed már tizenévesen belekóstolt a politikába, apja hű segítőjeként gyakran részt vett annak tárgyalásain, és még húszéves sem volt, amikor már komoly érdekeltségekkel rendelkezett az ingatlanbizniszben. A királyi családban szokatlan módon nem külföldön tanult tovább, hanem az egyik rijádi egyetemen szerzett jogi diplomát. Diáktársai komoly, céltudatos fiatalemberként jellemezték, akit teljesen hidegen hagytak az bulik és ivászatok. Ismerői szerint még a pénz sem érdekli (bár biztos van belőle elég), kizárólag egyetlen dolog: a hatalom. Megítélése erősen kettős, a fiatal szaúdiak rajonganak érte, dinamikus és hatékony, vezetése alatt például kulcs teljesítménymutatókat (!) állítottak fel a belügyminisztériumban, reggelente pedig villámlátogatást tett a beosztottainál, hogy lássa, ki nem ér be időben a munkahelyére. Minden adott tehát Mohamed bin Szalmánnak, hogy az Arab-félsziget feltörekvő csillagából és a térség legerősebb szereplője legyen.

saudijetsyemen.jpg

Szaúdi bombázók jemeni bevetésen.

Ambíciózussága egyben időzített bombaként is ketyeg, hiszen a jemeni beavatkozással kihúzta a gyufát Iránnál (a két állam ősidők óta gyűlöli egymást a szunnita-siíta ellentét miatt). Jemen mellett Szíriában is közvetve a perzsa állammal harcol, valamint az utóbbi időben előszeretettel végeznek ki Szaúd-Arábiában Iránnal szimpatizáló siíta hitszónokokat. Elemzők nem zárják ki, hogy tapasztalatlansága miatt akár egy Irán elleni hadüzenetre is hajlandó lehet. Egy szaúdi-iráni azonban háborúnak beláthatatlan következményei lennének a térségre és ránk nézve is.

Akkor pedig nem fogy majd jól az Aramco-részvény. 

 

 

 

Innét:
Guardian
Independent
Economist

Feketék Iránban - egy elfelejtett kisebbség

1868-at írunk. A teheráni népszámlálás szerint a város lakóinak 12%-a rabszolga. Az Egyesült Államokban már öt éve megtörtént a feketék egyenjogúsítása, de Perzsiában erre még hatvan évet várni kell.

A Perzsa Birodalomba már az ókortól kezdve szállítottak rabszolgákat Afrikából, eleinte főként a mostani Kenya és Tanzánia területéről. A perzsa elit katonaként alkalmazta őket, de az 1600-as években már számos afrikai dolgozott eunuchként a háremekben (már amennyiben túlélték a kasztrálást). A fekete rabszolgák behurcolása 1828-tól pörgött fel igazán, amikor a Perzsa Birodalomnak az oroszok elleni háborút elvesztvén le kellett mondania a Kaukázusról, így megszűnt a fehérek (grúzok, örmények, cserkeszek) importálásának lehetősége. A majd' 150 évig hatalmon lévő Kádzsár-dinasztia alatt (utánuk következtek a Pahlavik, akiket pedig a most regnáló kurzus pattintott ki csikként a történelem expresszvonatának félig lehúzott ablakán) igazi státusszimbólumnak számított a fekete rabszolgák tartása, a sah mellett az előkelő perzsa háztartásokban is előszeretettel alkalmazták őket. Fekete ágyasok, kisgyereknek gyermekszolga, akárcsak egy déli ültetvényen.

afroiran9.jpg

1904: Perzsa gyerekek rabszolgájukkal
forrás: guardian.co.uk / Institute for Iranian Contemporary Historical Studies

afroiran1.jpg

Iszfahán, 1890-es évek: az egyik Kádzsár- herceg unokája a szolgájával 
forrás: guardian.co.uk/ Modern Conflict Archive

afroirani2.jpgIszfahán, 1890-es évek: Maszúd herceg gyerekeire rabszolgák vigyáznak 
forrás: guardian.co.uk /Modern Conflict Archive

 afroiran3.jpgTeherán, 1883: a perzsa sah háremének néhány tagja és fekete eunuchok  
forrás: guardian.co.uk /Golestan Palace Museum

 afroiran4.jpg

Iszfahán, 1880-as évek:  Maszúd herceg fia és szolgája
forrás: guardian.co.uk/ Institute for Iranian Contemporary Historical Studies

afroiran5.jpg

Iszfahán, 1904: Az afrikaiak nem csak eunuchok lehettek. Maszúd herceg katonái
forrás: guardian.co.uk /Modern Conflict Archive

Az afrikaiak beáramlása az 19. század végére sem mérséklődött, a rabszolga-kereskedők egyre több embert szállítottak, most már főként Szudánból és Etiópiából. Szakértők szerint még 1898-ban is 25-50 ezer fő érkezhetett a fekete kontinensről. Az elosztóközpont a dél-iráni Shiraz volt, itt adták-vették és vitték őket tovább az ország belsejébe. A iráni feketék (afroirániak) nagy része ma is a déli tartományokban (Hormozgán, Szisztán és Beludzsisztán, Huzesztán) él. A rabszolgaságot 1928-ban eltörölték az országban, a fekete kisebbség pedig - ezúttal szabad emberként - megpróbált integrálódni a  többségi társadalomba. Elfogadottságukat jól mutatja, hogy az iráni közéletben nem éppen a legforróbb téma az egykori fekete rabszolgák ügye, a vonatkozó fárszi nyelvű Wikipédia-szócikk is csak négy karcsú bekezdésből áll.

Ez ellen próbált tenni Mahdi Ehsaei német-iráni fotós, aki Bandar-Abbászban követte fényképezőgépével az afroirániak mindennapjait. Napjainkban már előfordul körükben a vegyesházasság,  az általuk használt fárszi dialektus azonban még most is tartalmaz szuahéli szavakat.

ai7.jpg

forrás: Mahdi Ehsaei

ai8.jpg

forrás: Mahdi Ehsaei

afroiran10.jpeg

forrás: Mahdi Ehsaei

ai6.jpg

forrás: Mahdi Ehsaei

A végére pedig toljunk egy kis bandarit, amire nagy hatással volt az afrikai törzsi zene, sőt, a stílus neve is azt jelenti: "a kikötőből származó", utalva ezzel az egykoron a dél-iráni kikötőkbe érkező fekete rabszolgákra.

Innen:
Guardian
Afro-Iran | The Unknown Minority by Mahdi Ehsaei
Thought Catalog
Afropedea
Muftah

De mi az az apró zseb a farmeren?

Már mindannyian gondolkodtunk rajta, ugyan mire szolgálhat az a kis zseb a farmeren. A Quora-n most előtúrtak egy 2014-es bejegyzést a Levi's vállalati blogjáról, amelyből végre fény derül a textilipar egyik legnagyobb rejtélyére.

blue-jeans-pocket.jpg

Ezt a zsebet nem másnak találták ki, mint a zsebórának. Az  1800-as években a cowboyoknak - ahogy mindenki másnak - a mellényzsebükbe kellett nyúlni, hogy megnézzék, mennyi az idő. Levi Strauss úgy gondolta, miért ne lehetne az órát lábon hordani, és rávarrta a zsebet az első 501-esre. Hát így.

Innen:
Independent

Izrael Afrikába deportálja a menekültjeit

Izrael sajátos módon oldja meg az illegális bevándorlók kérdését: afrikai államoknak fizet, hogy befogadják a szintén afrikai migránsokat. Legutóbb Ruandával született megállapodás a menedékkérők átszállításáról.

A zsidó államnak évek óta komoly problémát okoz az illegális migráció, a főként eritreai és szudáni menedékkérők a 2000-es évek eleje óta áramlanak az országba, ahol azonnal őrizetbe veszik őket vagy pedig hivatalos papírok nélkül próbálnak boldogulni. A menedékkérők az Egyiptomhoz tartozó Sínai-félszigeten kísérlik meg a határátlépést. A félszigeten totális káosz uralkodik, ezt használják ki a beduin embercsempészek, akik 2000 dollárért juttatják el a menekülőket a izraeli határt jelentő, 2013-ban befejezett drótkerítéshez. Az út rendkívül veszélyes: a nők gyakran áldozatai erőszakos cselekményeknek, szervkereskedők tizedelik a menekülőket, az egyiptomi határőrség pedig érvényes tűzparanccsal rendelkezik, hogy megakadályozza az Izraelbe történő belépést.

Az egyiptomi-izraeli határ Eliatnál

Izraelben jelenleg több mint 50 ezer, Afrikából származó illegális migráns tartózkódik, többségük Tel-Avivban él.  A belépést követően általában a sivatag közepén lévő Holot táborba, vagy a Saharonim börtönbe szállítják. A Holot lakói gyakran demonstrálnak a körülmények miatt, emberi jogi szervezetek hívják fel a figyelmet az ott uralkodó  állapotokra, a Legfelsőbb Bíróság pedig egy 2014. szeptemberi döntésével be is záratta az intézményt.

A Holot tábor - blog.ft.com

A menedékkérők hazatoloncolása több okból is lehetetlen: Izrael és Szudán között nincs diplomáciai kapcsolat, Eritreában diktatúra van és a nairobi ENSZ-iroda szóvivője szerint egy "fekete lyuk, ahol nem tudjuk, mi történik". Mit lép tehát Izrael? Tárgyalásokat kezdeményez egyes afrikai államokkal a menedékkérők befogadásáról. Az izraeli sajtó már hetek óta arról ír, hogy két országgal is küszöbön áll a megállapodás, Paul Kagame ruandai elnök pedig a múlt héten megerősítette: éppen véglegesítik a dealt. Az illegális migránsok odaútra szóló repjegyet kapnak Ruandába, némi készpénzt és szállást három éjszakára, utána pedig a skandináv jóléti államokéval vetekedő ruandai szociális ellátórendszer gondjaira vannak bízva. Hogy a menedékkérők befogadásáért mennyit kap Ruanda, arról csak találgatások vannak, de kelet-afrikai média dollármilliós üzletről ír. 

Kigali, Ruanda fővárosa - wikimedia commons

Az Izrael és Ruanda közötti kapcsolatok kiválóak az utóbbi időben, a kelet-afrikai állam nyáron nyitja meg tel-avivi nagykövetségét és a hadiipari együttműködés is egyre szorosabb. Az izraeli kormány még Ugandát szemelte ki a menedékkérők számára, pedig a zsidó állam viszonya nem volt mindig felhőtlen az afrikai országgal, majdnem negyven éve az Operation Entebbe alatt itt ölték meg Benjamin Netanyahu jelenlegi miniszterelnök testvérét. De ez már egy másik sztori...

És akkor egy gyors szavazás, véletlenül sem irányított kérdéssel.

Innen gereblyéztem a híravart:

Ha'aretz
The East African
The Times of Israel

Nigériai elnökválasztás: zsoldosok a háttérben?

Tegnap tartották a nigériai elnökválasztást, de különböző technikai és biztonsági problémák miatt vasárnapig több helyen meghosszabbították a szavazóhelyiségek nyitva tartását. Hamarosan kiderül, hogy a déli, keresztyén Goodluck Jonathan, vagy az északi, muszlim Muhammadu Buhari irányítja a jövőben Afrika legnépesebb országát. A poszt témája azonban nem a választás, hanem az azt megelőző Boko Haram iszlám terrorszervezet elleni hadművelet és a külföldi zsoldosok tevékenykedése.

Az év elején Goodluck Jonathan hivatalban lévő elnök bejelentette, hogy elhalasztja az elnökválasztást a Boko Haram jelentette biztonsági kockázatok miatt: a muszlim kalifátus kialakításáért harcoló szélsőségesek ekkorra már egy egész belgiumnyi területet hajtottak uralmuk alá Észak-Nigériában. Voltak azonban, akik a szavazás elnapolását antidemokratikus lépésnek minősítették, aggodalmát fejezte ki John Kerry amerikai külügyminiszter és brit kollégája, Philip Hammond is. 

Január végén hadművelet indult a Boko Haram ellen, ami meglepően sikeresnek bizonyult, március elején már 28 várost foglaltak vissza, most pénteken pedig a lázadók központja, Gwoza városa is elesett. De mi lehet a harci sikerek hátterében? A választásokhoz közeledve fokozódott a politikai nyomás a nigériai hadseregen, hogy szállítsák az eredményeket? Ennyire sikeres volt a csádi, nigeri és kameruni hadsereg együttműködése és súlyos csapást mértek a szomszédjukban garázdálkodó iszlamistákra? 

Valószínűleg az előbb felsoroltak mind igazak, de a konfliktus rendezésében megkerülhetetlen szerepet játszanak a dél-afrikai és a kelet-európai zsoldosok. Már november óta érkeznek a hírek arról, hogy fehér fegyveresek tűntek fel Észak-Nigériában, egy fehéreket szállító helikopter balesete mellett ez a kép volt az első bizonyíték:

 Fehér zsoldos az észak-nigériai Maiduguri-ban  twitter.com/sirkenayo.com

Az ügyet felkapta a nigériai ellenzék és a nemzetközi média is, Goodluck Jonathan elnök magyarázkodni kényszerült, állítása szerint a külföldiek csak kiképzőként és tanácsadóként vannak jelen az országban. Mások szerint a zsoldosok harci cselekményekben vesznek részt. A külföldiek főként éjszaka, légi úton ütnek rajta a lázadókon, így a nigériai hadseregnek már csak győzedelmesen be kell vonulnia másnap reggel az elfoglalt településre. A zsoldosok jelenléte feszültséget kelt a nemzeti hadseregen belül is, hiszen 400 dolláros napidíjuk gyakran több, mint a katonák havi bére. Nemrég egy dél-afrikai zsoldos vesztette életét furcsa körülmények között, a hivatalos álláspont szerint "baráti tűzben".

De miért is ez a nagy felháborodás a zsoldosok kapcsán, ha egyszer hatékonyak? Egyrészt Nigéria részese az ENSZ zsoldosok elleni egyezményének, másrészt a PMC-k (private military company - zsoldosokat biztosító cégek) megítélése kettős az államcsínyekben játszott szerepük és az emberi jogi jogsértések miatt. A zsoldosok alkalmazásával az állam erőszakmonopóliumának egy részét idegen kezekbe adja, olyanoknak, akik a megfelelő díjazásért elvégzik a feladatot, de a pénz elmaradása vagy késése esetén pedig akár önállósíthatják is magukat, hiszen a bevételért dolgoznak. 

Az egykori Executive Outcomes zsoldosai 

Összességében néhány száz fehér zsoldos lehet jelenleg Nigériában. Túlnyomó részük dél-afrikai, de jelen vannak oroszok, ukránok és grúzok is. A Dél-afrikai Köztársaság már évtizedek óta a zsoldospiac egyik meghatározó szereplője: az ország biztonsági cégei szinte az összes afrikai polgárháborúban részt vettek, így harcoltak Angolában és Sierra Leone-ban is. Az egyik hírhedt PMC az Executive Outcomes nevű cég volt, amit ugyan a kilencvenes évek végén felszámoltak, de szebb napjaiban több mint háromezer főt foglalkoztatott. Az Executive Outcomes egykori vezetőinek neve most is felmerült a Boko Haram elleni hadművelet kapcsán. Az apartheid leomlása után számtalan dél-afrikai katona külföldön próbált szerencsét zsoldosként, mára pedig a világ leghatékonyabb katonáiként tartják őket számon, kiváltképpen a búr származásúakat. 

Innen gyűjtögettem:

Foreign Policy
npr
Reuters
The Atlantic
The New York Times
The Economist

süti beállítások módosítása