A migránsválság tavaly nyári kezdetén hetente ezerötszáz menekült érkezett Svédországba. Augusztusban heti háromezren. Szeptemberben minden héten hatezren. Októberben már tízezren lépték át a határt hétfőtől vasárnapig. Svédország - persze a lakosságszámhoz viszonyítva - dupla annyi menekültet fogadott be, mint Németország. A svéd állam azonban visszakozni kényszerült, a feltétel nélküli befogadás doktrínáját felülírta az élet. Erről ír James Traub a Foreign Policy-n megjelent cikkében.
A svédek mindig is büszkék voltak az idegenekkel szemben tanúsított nagylelkűségükre. A második világháborúban befogadták a nácik elől menekülő norvégokat, észteket, baltiakat és dániai zsidókat, a későbbi évtizedekben pedig a sah által üldözött irániakat, a Pinochet-től rettegő chileieket, majd kurdokat és szomálikat.
Svédek szolidarítanak a menekültekkel 2015 szeptemberében Stockholmban (Jonathan Nackstrand/AFP/Getty Images)
A legnagyobb muszlim bevándorlóhullámot azonban a bosnyákok jelentették a délszláv háborúk során. A kilencvenes évek közepén több mint 100 ezer ex-jugoszláv érkezett az országba, túlnyomórészt bosnyákok. A társadalmi ellenállás nagy volt velük szemben, a svédek a délszláv polgárháború exportálástól tartottak, neonácik tartottak felvonulásokat az általuk lakott környékeken. Húsz évvel később bosnyák a miniszter a kormányban, az orvos a kórházban.
Ez a siker táplálta az újonnan érkező muszlimok övezte optimizmust. Mindössze arról a nüansznyi különbségről feledkeztek el a svédek, hogy a bosnyákok iskolázottsági szintje jóval magasabb volt, mint az afgánoké és az általuk gyakorolt iszlám is jóval mérsékeltebb.
Asiktskorridor
A svéd kifejezés a vélemények folyosóját jelenti. A gondolatok, a szavak ezen a folyosón haladhatnak, letérni erről nem helyes. Diana Janse, a Mérsékelt Párt külpolitikai tanácsadója szerint véleményterror uralkodik Svédországban. Az afgán menekültek integrációjában nem hinni - 20 évvel azután, hogy sikeresen építették be a bosnyákokat a svéd társadalomba - szimpla rasszizmusnak számított.
Menekültek regisztrálnak a stockholmi nagymecsetben 2015 októberében (Jonathan Nackstrand/AFP/Getty Images)
Szírek, irakiak, eritreaiak, afgánok
A szírek szinte automatikusan menekültstátuszt kaptak, az irakiak és az afgánok nagy részével együtt. A gazdasági bevándorlókat azonban elutasítják: az Albániából és Koszovóból érkezők kérelmét elutasítják. Az elutasított menedékkérők deportálásával azonban csak a legutóbbi időkben kezdtek el foglalkozni, többségük kikerülve a hatóságok látóköréből, továbbra is az országban maradt. Mindezidáig a kérelmek elbírálása sokkal liberálisabb volt, mint más európai államokban. Svédországban menekültek lehettek eritreai állampolgárok is, pedig az országban nincs polgárháború, leszámítva azt, hogy diktatúra tombol. Befogadásuk alapja az, hogy a kényszersorozás elől menekülnek, visszatérésük esetén pedig letartóztatnák őket. Az eritreai kormány ezt úgy használja ki, hogy külföldön a nagykövetségek levadásszák az eritreaiakat és bizonyos mértékű "adó" befizetésére kényszerítik őket. Ez a hazautalás egy sajátosan értelmezett formája.
Az afgánok az elmúlt félévben nagymértékben duzzasztják a bevándorlók lassan hömpölygő folyamát. Svédországba többen érkeznek, mint az irakiak. Afganisztánról jól tudjuk, milyen szar hely, így a 32 milliós népesség minden egyes tagja jól meg tudná indokolni, hogy miért kapjon menekültstátuszt. Érdekes, hogy Svédországba főként olyan kísérő nélküli kiskorúak érkeznek, akik már Iránban születtek hontalanként, miután a szüleik az Afganisztánnal szomszédos országba menekültek. Mivel a svéd rendszerben mindenki automatikusan menekült lesz, aki kísérő nélkül érkezik és 18 év alatti, mindegyikük kiskorúnak vallja magát. Ezt megtehetik, mivel papírjaik nincsenek, egy huszonéves egyszerűen csak letagad pár évet. Svédországban tehát bemondásra vagy kiskorú, míg Dániában orvosi vizsgálatokkal állapítják meg a kérelmezők életkorát, egész pontosan csontsűrűségméréssel. A svéd orvosok arra hivatkozva, hogy a módszer pontatlan és a magánszféra komoly megsértésének számít, elutasították ezt a gyakorlatot.
Magyarország az anti-Svédország
A szerző felidézi, hogy a malmöi vöröskeresztes bázison milyen meglepően menekültellenes hangulat uralkodott. Többen hangot adtak annak a véleményüknek, nem tudják elképzelni számos migránsról, hogy a liberális svéd társadalom tagjai legyenek. Egy határőrrel történt beszélgetésre is utal, aki elmondta: az anyja majdnem éhen halt a kórházban, miközben a menedékkérők ingyen kapnak ételt és egészségügyi ellátást. A határőr szerint a kormánynak először a saját állampolgárairól kell gondoskodnia, ha pedig marad még erőforrás, utána lehet a többiekkel foglalkozni. Traubot ez a vélemény Magyarországra emlékezteti, nálunk hallotta ezt számtalanszor. Hazánkat anti-Svédországnak nevezi, utalva arra, hogy a migránsokkal kapcsolatos hozzáállás spektrumán Magyarország és Svédország a két végpont.
Tűzoltó a munkedali menekültszállás romjainál 2015 októberében (Adam Ihse/AFP/Getty Images)
Megfordul a közhangulat
Novemberben már a megkérdezettek 49%-a szerint túl sok menekültet fogadott be Svédország, míg az optimista szeptemberben még csak 29 százaléknyian gondolták így. A közhangulat lassan fordult, októberben már öt alkalommal gyújtogattak a menekültek elhelyezésére kiszemelt ingatlanoknál. Paula Bieler, a bevándorlásellenes Svéd Demokraták képviselője - szerző azon állítására, mely szerint a svédek nagy része üdvözli a menekültek jelenlétét - úgy fogalmazott, hogy valóban, mindaddig, amíg nem találkoznak velük. Bieler szerint csak a Stockholm központjában élő újságírók és vezető politikusok gerjesztik a pro-menekült hangulatot. Az értelmiség a svéd sokszínűség garanciáját látja az újonnan érkezettekben, míg az átlagember már prózaibb módon viszonyul a kérdéshez.
A Svéd Demokraták Leszboszon
A társadalmi elégedetlenség már augusztusban a népszerűségi lista élére repítette a Svéd Demokratákat, ugyanakkor halálra rémisztve ezzel a szociáldemokratákat és a mérsékelteket, akik mindent megtesznek azért, hogy elszigetljék a radikális jobboldali pártot. A Svéd Demokraták az elmúlt években sokat tettek azért, hogy levetkőzzék magukról a fasiszta bélyeget, Paula Bieler képviselő lengyel zsidó származású és teljesen elutasította pártjának a francia Nemzeti Fronttal való összehasonlítását. Novemberben a párt tagjai Leszboszra utaztak (rengeteg migráns érkezik erre a görög szigetre Törökországból) és szórólapokat osztogattak, amelyen tájékoztatták a menedékkérőket, hogy a svéd jog nem engedélyezi a kényszerházasságot és a többnejűséget, valamint, hogy a menekülteket maximum sátrakban helyezik el, majd pedig deportálják őket. Ez utóbbira pedig lehet, hogy valóban lehet, hogy sor kerül.
A svéd identitás alkonya?
A terrorizmus témája érdekes módon ritkán kerül említésre a migránsokkal kapcsolatban Svédországban. Néhány nappal a párizsi terrortámadás után is csak kevesen hozták fel ezt az érvet, a fókusz azon volt, tudják-e vajon integrálni ezt a 150 ezer főnyi teljesen kultúraidegen tömeget? A Svéd Demokraták sokszínűség politikáját kritizálják elsősorban: nemsokára az ezeréves svéd kultúra már csak egy lesz a különböző svédországi identitások között?
Ez a megválaszolatlan kérdés lassan, de biztosan átalakítja a politikai térképet. Nem beszélve arról, hogy míg húsz éve csak 4 olyan városnegyed volt az országban, ahol a lakók túlnyomó része nem dolgozott és nem jutott megfelelő szintű oktatáshoz, addig ma 186. Ez a szám pedig sok svédet aggaszt.
A segélyek 60%-át bevándorlók kapják
A felnőtt svéd népesség 82%-a dolgozik, míg a nem-nyugati országokból származó bevándorlóknak csak 52%-a. A svédek mindössze egyötöde nem fejezi be a a középiskolát, míg a bevándorlóknak a harmada. Az állam szociális kiadásai meredeken emelkednek, ezeknek 60%-át pedig a bevándorlóknak utalják. Ezen a helyzeten az utóbbi hónapok történései csak rontanak, mivel szemben a közkeletű vélekedéssel, miszerint a szírek többsége az iskolázott középosztályból kerül ki, a svéd hatóságok szerint a most érkező bevándorlók felének nincsen középiskolai végzettsége és egyharmaduk csak az általános iskolát vette sikerrel. Az afgán kiskorúak esetében ezek az arányok pedig még ennél is rosszabbak.
Integráció? No problem
Azt a tengerentúlon széles körben elfogadott vélekedést, mely szerint az értékek fontosak az egyén életében és a kultúrával kerülnek átadásra, valamint, hogy ezt a folyamatot a társadalmi intézmények csak kismértékben tudják befolyásolni, Svédországban a rasszizmus egyik megnyilvánulási formájának tartják. Aron Etzler, a Balpárt politikusa úgy fogalmazott, hogy a gyenge integrációs teljesítmény nincs az emberek DNS-ébe kódolva. Ő abban hisz, hogy az emberek és a kultúrák változnak, a társadalom pedig azért van, hogy ehhez biztosítsa a feltételeket. A svéd szociáldemokrata modellbe vetett hit sziklaszilárd aziránt, hogy ezúttal is sikerül a nagyszámú bevándorlótömeg csont nélküli integrálása. A bevándorláspártiak fő érve, hogy a ma problémája a jövő lehetősége. Arra a kérdésre, hogy a fejlett svéd munkaerőpiac hogyan tud ennyi képzetlen munkást felszívni, sokan az elöregedő népesség következtében létrejövő ápolói állásokat jelölték meg válaszként.
A költségvetésnek is teher
Svédország költségvetésének 7%-át költi a migránsok befogadására, a valós szám azonban ennél jóval nagyobb, mivel a már befogadottak képzése és oktatása ebben nincs benne. Ez az összeg a 2015-ös duplája, a kiadásnövekedést a kormány a fejlesztési segélyek megvágásával próbálja pótolni. Egyharmadával csökkentették a rászoruló országoknak nyújtott támogatást, ezek főként azok az államok, ahonnan a menekültek érkeznek.
Barát a barát ellen
A menekültkérdés megosztotta a svéd társadalmat, talán úgy, ahogy eddig még semmilyen közéleti téma. A Svenska Dagbladet napilap újságírója, Ivar Arpi szerint barátságok bomlottak fel, családtagok fordultak egymás ellen. Nagyon nehéz megtalálni a középutat a "segítenünk kell" és a "nem tudunk segíteni" között.
A mérsékelt politikus Diane Janse azok egyike, aki mégis megpróbál a kettő között egyensúlyozni. Nem mondja azt, hogy az ország öngyilkosságra készül, de aggódik amiatt, hogy a 450 napnyi szülői szabadság azoknak a menekült anyáknak is jár, akik 7 évesnél fiatalabb gyermekükkel érkeznek Svédországba. Így a migránsok előtt ott a lehetőség, hogy akár évekig is az államtól kapott segélyen éljenek. A Mérsékelt Párt meg akarja szüntetni ezt a gyakorlatot, de nem csak azért, mert fenntarthatatlan. Ugyan, ki akarna Norvégiába menni, ha Svédországban ilyen lehetőségek vannak munka nélkül?
A menekültkánaán vége
Novemberben a svéd kormánynak szembesülnie kellett a kegyetlen valósággal és olyan lépésekre kényszerült, amelyek részben megszüntetik a menekültkánaánt. Stefan Lofven bejelentette, hogy a migránsok többé nem kapnak végleges menedékjogot, ezáltal elesnek attól a masszív szociális juttatáscsomagtól, ami ezzel járt (ezen a sajtótájékoztatón sírta el magát a zöldpárti miniszterelnök-helyettes). A pozitív elbírálásban részesülők átmeneti, három éves tartózkodási engedélyt kapnak, a megújítás lehetőségével. Továbbra is lehetőségük van a családegyesítésre, de a folyamat során Svédországba hozott családtagok után már nem jár semmilyen juttatás.
Aztán decemberben, a svéd kormány végül bedobta a törölközőt. Ettől kezdve senki sem léphet be megfelelő papírok nélkül az országba. Ez a gyakorlat sérti a schengeni rendszer elvét, de később Ausztria is így döntött. A menekültválság, ha csak átmenetileg is, de kivégezte az EU egyik alappillérét, a személyek szabad áramlását. Mivel a migránsoknak alapesetben sem EU-s útlevelük, sem schengeni vízumuk nincs, a határon átkelők száma drasztikusan lecsökkent. Svédország most főként olyan migránsokat fogad, akik egyenesen Törökországból, Jordániából vagy Libanonból érkeznek és a menekülttáborokban már átestek az ENSZ Menekültügyi Hivatalának ellenőrzésén. 160 ezer ember befogadása után Svédország kifogyott a pénzből, a szálláshelyből és a türelemből. Januárban bejelentette a kormány, hogy 80 ezer migránsra vár kitoloncolás.
A szerző szerint Svédországot magára hagyta a többi európai állam. A többiek részvállalásával nem omlott volna össze a svéd menekültügyi ellátórendszer, és a svéd nemeslelkűség nem halt volna bele fenntarthatatlan idealizmusába.
Innen: