Január elején sokaknak ugrott fel a pulzusa a Wall Streeten és a londoni City-ben. Befektetési bankárok és jogászok ezrei kerültek orgazmusközeli állapotba, amikor Mohamed bin Szalmán, a szaúdi helyettes-koronaherceg kinevezése utáni első interjújában bejelentette: tőzsdére vihetik az ország energiavállalatát, a Saudi Aramco-t.
Azt a Saudi Aramco-t, melynek szénhidrogénkészletei tízszer akkorák, mint az ExxonMobilé, amely a világ legnagyobb, tőzsdén jegyzett olajvállalata. Az arab gazdasági behemót értékét 10 billió dollárra lövik be, ez nemhogy forintban, de még gombócból is túl sok. Nem is írok ide egy hosszú számsort, legyen elég annyi, hogy fogod az Apple-t és az Google-t Alphabetet, összeadod értéküket és megszorzod tízzel. Az Aramco tulajdonában van a világ legnagyobb szárazföldi és tengeri olajmezője is, naponta 9,5 millió hordó olajat tolnak ki a csövön, ez a világtermelés egynyolcada.
Ghawar, a legnagyobb szárazföldi olajmező: ahol megbököd a földet, és feltör az olaj.
A szaúdi monarchia koronaékszerét 1933-ban alapították Californian-Arab Oil Company néven, ekkor még New York-i központtal. Az olajkincs lerablását 1950-ben kezdte visszafogni Abdulaziz király, innentől felezték a bevételt az amerikaikkal. Egészen a nyolcvanas évekig, amikor végleg kiebduralták őket az tulajdonosok közül. Persze, munkatársként maradhattak, jelenleg a cég 60 ezer alkalmazottjának 16%-a külföldi. Az amerikaiak távozásával kissé átalakult a pénzek áramlásának iránya: az Aramco bevételeiből finanszírozták az ingyenmindent és az uralkodócsalád is saját malacperselyévé tette a vállalatot. (Négy Boeing 747-es és négy egyéb nagygép üzemeltetését nem is lehetne máshogy magyarázni, nem is beszélve a stadionokról.)
Dhahrani utcakép, itt székel a vállalat központja.
Szaúd-Arábia azonban egy kissé megroggyant az elmúlt időszakban. Az alacsonyan tartott olajár (mely mögött az volt a mesterterv, hogy így végzik ki a palaolaj-termelést az Egyesült Államokban) és a hadsereg Jemenben történő garázdálkodása nem tesz jót az államháztartásnak. A költségvetésben támadt lyukakat a benzin árának emelésével, az 5%-os ÁFA bevezetésével, továbbá a cukros üdítők és a cigaretta behozatalát sújtó vámmal próbálják betömködni. Ebben a helyzetben lengette be az Aramco tőzsdére vitelét (mellyel mértéktelen mennyiségű pénzhez jutna a kormány) Mohamed bin Szalmán január elején az Economistnak adott interjújában.
Rijád, Szaúd-Arábia fővárosa. Vajon a sertéshús áfája is 5% lesz?
Nem véletlenül ő tette meg ezt a lépést, az idén 31 éves helyettes-koronaherceget tartják az igazi politikai erőközpontnak az országban, pedig hivatalosan csak Szaúd-Arábia harmadik számú embere. A király, aki nem mellesleg az apja, demenciában szenved és állítólag naponta már csak néhány órát képes az ország ügyeire koncentrálni. Olyan kulcsterületek tartoznak az ifjú herceghez, mint a hadsereg és a gazdaság felügyelete, így az Aramco irányítása is. Az ő döntése volt a szíriai milíciák felfegyverzése, az Irán-barát lázadók bombázása Jemenben vagy az amerikai palaolaj elleni gazdasági hadművelet is.
Mohamed bin Szalmán
A kis Mohamed már tizenévesen belekóstolt a politikába, apja hű segítőjeként gyakran részt vett annak tárgyalásain, és még húszéves sem volt, amikor már komoly érdekeltségekkel rendelkezett az ingatlanbizniszben. A királyi családban szokatlan módon nem külföldön tanult tovább, hanem az egyik rijádi egyetemen szerzett jogi diplomát. Diáktársai komoly, céltudatos fiatalemberként jellemezték, akit teljesen hidegen hagytak az bulik és ivászatok. Ismerői szerint még a pénz sem érdekli (bár biztos van belőle elég), kizárólag egyetlen dolog: a hatalom. Megítélése erősen kettős, a fiatal szaúdiak rajonganak érte, dinamikus és hatékony, vezetése alatt például kulcs teljesítménymutatókat (!) állítottak fel a belügyminisztériumban, reggelente pedig villámlátogatást tett a beosztottainál, hogy lássa, ki nem ér be időben a munkahelyére. Minden adott tehát Mohamed bin Szalmánnak, hogy az Arab-félsziget feltörekvő csillagából és a térség legerősebb szereplője legyen.
Szaúdi bombázók jemeni bevetésen.
Ambíciózussága egyben időzített bombaként is ketyeg, hiszen a jemeni beavatkozással kihúzta a gyufát Iránnál (a két állam ősidők óta gyűlöli egymást a szunnita-siíta ellentét miatt). Jemen mellett Szíriában is közvetve a perzsa állammal harcol, valamint az utóbbi időben előszeretettel végeznek ki Szaúd-Arábiában Iránnal szimpatizáló siíta hitszónokokat. Elemzők nem zárják ki, hogy tapasztalatlansága miatt akár egy Irán elleni hadüzenetre is hajlandó lehet. Egy szaúdi-iráni azonban háborúnak beláthatatlan következményei lennének a térségre és ránk nézve is.
Akkor pedig nem fogy majd jól az Aramco-részvény.
