1868-at írunk. A teheráni népszámlálás szerint a város lakóinak 12%-a rabszolga. Az Egyesült Államokban már öt éve megtörtént a feketék egyenjogúsítása, de Perzsiában erre még hatvan évet várni kell.
A Perzsa Birodalomba már az ókortól kezdve szállítottak rabszolgákat Afrikából, eleinte főként a mostani Kenya és Tanzánia területéről. A perzsa elit katonaként alkalmazta őket, de az 1600-as években már számos afrikai dolgozott eunuchként a háremekben (már amennyiben túlélték a kasztrálást). A fekete rabszolgák behurcolása 1828-tól pörgött fel igazán, amikor a Perzsa Birodalomnak az oroszok elleni háborút elvesztvén le kellett mondania a Kaukázusról, így megszűnt a fehérek (grúzok, örmények, cserkeszek) importálásának lehetősége. A majd' 150 évig hatalmon lévő Kádzsár-dinasztia alatt (utánuk következtek a Pahlavik, akiket pedig a most regnáló kurzus pattintott ki csikként a történelem expresszvonatának félig lehúzott ablakán) igazi státusszimbólumnak számított a fekete rabszolgák tartása, a sah mellett az előkelő perzsa háztartásokban is előszeretettel alkalmazták őket. Fekete ágyasok, kisgyereknek gyermekszolga, akárcsak egy déli ültetvényen.
1904: Perzsa gyerekek rabszolgájukkal
forrás: guardian.co.uk / Institute for Iranian Contemporary Historical Studies
Iszfahán, 1890-es évek: az egyik Kádzsár- herceg unokája a szolgájával
forrás: guardian.co.uk/ Modern Conflict Archive
Iszfahán, 1890-es évek: Maszúd herceg gyerekeire rabszolgák vigyáznak
forrás: guardian.co.uk /Modern Conflict Archive
Teherán, 1883: a perzsa sah háremének néhány tagja és fekete eunuchok
forrás: guardian.co.uk /Golestan Palace Museum
Iszfahán, 1880-as évek: Maszúd herceg fia és szolgája
forrás: guardian.co.uk/ Institute for Iranian Contemporary Historical Studies
Iszfahán, 1904: Az afrikaiak nem csak eunuchok lehettek. Maszúd herceg katonái
forrás: guardian.co.uk /Modern Conflict Archive
Az afrikaiak beáramlása az 19. század végére sem mérséklődött, a rabszolga-kereskedők egyre több embert szállítottak, most már főként Szudánból és Etiópiából. Szakértők szerint még 1898-ban is 25-50 ezer fő érkezhetett a fekete kontinensről. Az elosztóközpont a dél-iráni Shiraz volt, itt adták-vették és vitték őket tovább az ország belsejébe. A iráni feketék (afroirániak) nagy része ma is a déli tartományokban (Hormozgán, Szisztán és Beludzsisztán, Huzesztán) él. A rabszolgaságot 1928-ban eltörölték az országban, a fekete kisebbség pedig - ezúttal szabad emberként - megpróbált integrálódni a többségi társadalomba. Elfogadottságukat jól mutatja, hogy az iráni közéletben nem éppen a legforróbb téma az egykori fekete rabszolgák ügye, a vonatkozó fárszi nyelvű Wikipédia-szócikk is csak négy karcsú bekezdésből áll.
Ez ellen próbált tenni Mahdi Ehsaei német-iráni fotós, aki Bandar-Abbászban követte fényképezőgépével az afroirániak mindennapjait. Napjainkban már előfordul körükben a vegyesházasság, az általuk használt fárszi dialektus azonban még most is tartalmaz szuahéli szavakat.
forrás: Mahdi Ehsaei
forrás: Mahdi Ehsaei
forrás: Mahdi Ehsaei
forrás: Mahdi Ehsaei
A végére pedig toljunk egy kis bandarit, amire nagy hatással volt az afrikai törzsi zene, sőt, a stílus neve is azt jelenti: "a kikötőből származó", utalva ezzel az egykoron a dél-iráni kikötőkbe érkező fekete rabszolgákra.
Innen:
Guardian
Afro-Iran | The Unknown Minority by Mahdi Ehsaei
Thought Catalog
Afropedea
Muftah
