A szervezet, ahol egy évig tart betölteni egy pozíciót. Ahol a bürokrácia útvesztőiben elsikkadhatnak az emberi jogi jogsértések. Anthony Banbury, az ENSZ főtitkár-helyettese 30 év után távozott a szervezettől. Hogy miért? Az ENSZ egy bürokratikus mamuttá vált, ahol az adminisztrációért vannak a műveleti területek, és nem fordítva. Tapasztalatait a New York Timesban tette közzé.
Banbury hat évvel ezelőtt szembesült élesben a rendszerszintű problémákkal, amikor kinevezték főtitkár-helyettesnek. Az ENSZ-ben uralkodó állapotokat úgy jellemzi, hogy egy laboratóriumba kényszerített csapatnyi gonosz zseni sem tudott volna ennyire őrjítően összetett és bonyolult adminisztrációs rendszert kitalálni. A folyamatok fenntartásához rengeteg idő és energia kell, azonban eredményeket nem szállít. Az ENSZ szerinte egy fekete lyuk, amely mértéktelen étvággyal tünteti el a tagállami befizetéseket.
Anthony Banbury, az ENSZ egykori főtitkár-helyettese un.org
Az első problémás területnek a humán erőforrással kapcsolatos folyamatokat tartja a volt főtitkár-helyettes. A legtehetségesebb embereknek kellene a szervezetben dolgozni, és arra is szükség lenne, hogy ezeket az embereket viszonylag gyorsan ki tudják választani. Ezzel szemben az ENSZ-ben átlagosan 213 nap alatt töltenek be egy pozíciót. El tudsz képzelni egy egészségesen működő akár piaci, akár non-profit szereplőt, ahol 213 napig nem jelentene problémát a kilépett munkavállaló pótlása? És ez még nem elég, mert januárban bevezettek egy új kiválasztási rendszert, amely a várakozások szerint több mint egy évre növeli az új alkalmazottak felvételének átfutását.
Az ENSZ székháza Manhattanben United Nations/Flickr
Banbury megemlít egy az Ebola-járvány idején megtörtént esetet, amikor az egyik tapasztalt kollégájuk nem tudott a ghánai irodába utazni Dél-Szudánból, mert új egészségügyi papírokat kellett neki kiállítani, ez pedig hetekbe telt. Eközben persze a vírus robbanásszerűen terjedt, de az ENSZ-nek fontosabb volt, hogy egy amúgy egészséges szakértő papírjai rendben legyenek.
A folyamatok felgyorsításának egyetlen módja legtöbbször a szabályok áthágása. A volt főtitkár-helyettes az Ebola-járvány idején külsős szerződéssel vett fel egy antropológust a misszióhoz. A szakember tudása rendkívül hasznosnak bizonyult, mivel egyes területeken a legalapvetőbb higiéniai követelményekre is fittyet hányó törzsi temetkezési szokások voltak felelősek a megbetegedések feléért. Banbury távozása után az antropológus szerződését felmondták, de egyébként is ritka, hogy egy ENSZ-missziónál e tudományterület ismerőit alkalmazzák.
Dollármilliárdok felett rendelkező misszióvezetők - akikre olyan csekély feladatokat bíznak, minthogy lezárjanak egy polgárháborút - nem dönthetnek a közvetlen beosztottjaikról, és nincs lehetőségük arra, hogy a rosszul teljesítőket eltávolítsák a kritikus pozíciókból. Ez is azt mutatja, hogy mennyire eltorzult a bürokrácia: kockázatosabbnak tartják a személyzeti döntéseket a misszióvezető kezébe adni az egy ország sorsát meghatározó folyamatoknál.
Az ENSZ egy Remington írógép az okostelefonok korában.
Banbury szerint az ENSZ-ből szinte senkit nem lehet eltávolítani, kivéve súlyos bűncselekmény esetén. Említ egy inkompetens misszióvezetőt, akiről széles közben köztudott volt hozzá nem értése, mégsem sikerült megszabadulni tőle. A Guardian úgy tudja, a dárfúri ENSZ-Afrikai Unió békefenntartó missziót vezető orosz diplomatáról van szó. A misszióvezető többször is visszatartott információkat a szudáni kormány kegyetlenkedéseiről, Oroszország pedig nem engedett a francia, brit és amerikai kérésnek, hogy menesszék posztjáról. A volt főtitkár-helyettes megjegyzi, hogy az elmúlt hat évben nem hallott arról, hogy bárkit is kirúgtak volna rossz teljesítménye miatt a szervezettől.
Békefenntartók Dárfúrban un.org
Banbury a másik legnagyobb problémának azt látja, hogy a békefenntartó missziókat a politikai haszonelvűség és a kapkodás, nem pedig az ENSZ alapértékei vagy a helyszíni tények vezérlik. Napjainkban évekig eltanyáznak a békefenntartók egy-egy államban világos célok nélkül, miközben dollármilliárdokat költenek. Az 1992-ben felállított kambodzsai misszió két év alatt befejezte működését, míg az ezredforduló után ritkán érnek véget a missziók tíz éven belül.
Erre jó példa Haiti. Az államban már több mint egy évtizede nincsen fegyveres konfliktus, az ENSZ mégis egy 4500 fős kontingenst állomásoztat az országban. Közben a fő cél, a stabil, demokratikus intézményrendszer kialakítása nem valósul meg.
A legnagyobb fiaskó mégis Mali. Az ENSZ 2013-ban 10 ezer katonát és rendőrt küldött az országba, miután terroristák vették át a hatalmat az északi területeken. Az egységeknek természetesen nem volt terrorellenes tapasztalatuk, és kifejezetten megtiltották nekik, hogy harcokba keveredjenek a lázadókkal. A Maliban állomásozó ENSZ-csapatok erőforrásainak 80%-át önvédelemre, adminisztrációra és logisztikai műveletekre fordítják. Eddig 56 békefenntartót öltek meg az országban, és az ENSZ napról napra mélyebbre süllyed a mali ingoványba.
Az ENSZ békefenntartói Maliban businessinsider.com
Banbury-t azonban a legjobban a Közép-afrikai Köztársaságban történtek háborították fel. 2014-ben az ENSZ átvette a békefenntartási műveletek irányítását az Afrikai Uniótól. Ekkor megvolt rá a lehetőség, hogy bármelyik ország részvételét visszautasítsák. Ezzel szemben vita nélkül, szimpla politikai cinizmusból engedélyezték a Kongói Demokratikus Köztársaság és Kongói Köztársaság részvételét a misszióban. Annak ellenére, hogy a két ország katonái rendszeresen követnek el emberi jogi jogsértéseket. Az eredmény? A két Kongó katonái folyamatosan követtek el nemi erőszakot - immáron az ENSZ címerével díszített sisakban - azok ellen az emberek ellen (gyakran lánygyermekek), akiknek a védelmére odaküldték őket.
Tavaly a kongói békefenntartók mindenféle jogalap letartóztattak egy csoportnyi civilt, megverték őket, egyikük pedig később belehalt sérüléseibe. Az ENSZ New York-i központjában természetesen senkinek sem érte el az ingerküszöbét az eset. Egyre több hír érkezett azonban a kongói békefenntartók kegyetlenkedéseiről, és az ENSZ végre döntéskényszerbe került, amikor már a gyermekek elleni nemi erőszakról szóló információk is napvilágot láttak. Csak idén februárban sikerült kiebrudalni a Kongói Demokratikus Köztársaság csapatait, de a Kongói Köztársaság katonái továbbra is az országban maradhattak.
Békefenntartók a Közép-afrikai Köztársaságban vice.com
Banbury felidézi, hogy 1988-ban thai menekülttáborokba látogatott, hogy kivizsgálja az oda menekült kambodzsaiakat korábban ért visszaéléseket. Sosem gondolta volna, hogy egyszer eljön az idő, amikor az ENSZ zászlaja alatt követik majd el ezeket a bűncselekményeket, gyakran vezető tisztségviselők tudtával.
A volt főtitkár-helyettes megjegyzi, hogy nem ő az első, aki felhívja a figyelmet: a túlburjánzó bürokrácia meghiúsítja a békefenntartó missziók eredeti célját. A különbség közte és a többiek között az, hogy mások az ENSZ halálát kívánják, míg ő hisz benne, hogy az ENSZ - egy átfogó reform után - képes rá, hogy betöltse küldetését, amiért pár évtizeddel ezelőtt létrehozták.
A problémahalmaz megoldása már a következő főtitkárra marad, aki egyébként nagy valószínűséggel kelet-európai lesz az eddigi szokásjog alapján.
Innen:
Guardian